Az Egy gésa emlékiratai című könyv megfilmesített változata, amely Arthur Golden írói munkája révén került napvilágra. E könyv a magyar olvasók számára már 1997 óta elérhető. A történet maga nagyon szép, s betekintést enged számunkra az olyan sok ideig homály fedte, titokzatos gésák világába. Megtudhatjuk, hogy kik is ők valójában, s életüket milyen tradíciók határozzák meg.

A történet főszereplője egy Csijo nevű szegény kislány, aki egy halász lányaként látja meg a napvilágot, majd sok akadályt legyőzve gésává válik. Csijo különleges ismertetőjegye gyönyörű, szokatlan színű szeme, mellyel férfiak százait volt képes egyetlen pillantásával meghódítani. De vajon egy ilyen szegény, egyszerű lányból hogyan lehetett Gion (Japán egyik legnépszerűbb gésa negyede) egyik legnépszerűbb gésája? Szülei kénytelenek eladni őt és nővérét egy okijának (gésaháznak), mivel édesanyja halálos beteg, édesapja pedig nem tud gyermekeiről gondoskodni. Azonban még a testvérek sem maradhatnak együtt. Csijo, talán szerencsés abból a szempontból, hogy különleges szemeinek, eszének köszönhetően ő az okijába kerül, míg nővére prostituáltak közé keveredik. Csijo kezdetben szolgálólányként dolgozik, majd egy nap gésa iskolába kezdik el járatni. Azonban egy riválisa, aki kezdetektől fogva gyűlöli, megakadályozza abban, hogy gésa lehessen, s ezt a helyzetet csak tovább rontja szökési kísérlete. Így élete végéig az okijája szolgálójaként kell megfizetnie adósságait. De sorsa gyökeresen megváltozik, mikor találkozik élete első szerelmével, valamint Gion egyik legnépszerűbb gésájával, aki a pártfogásába veszi. Ettől kezdve minden vágya, hogy ünnepelt gésa lehessen, hogy szerelme közelébe juthasson. De egy gésának nem lehetnek önérdekű céljai, érzései. Vajon Csijó meg tudja valósítani álmát? Sikerül kiszakadnia a béklyókból, melyek megkötik testét és szívét? Az eseményeket gyönyörű japán tájak színessége, a látványos cseresznyevirágzás teszi lenyűgözővé. A hangulatot fokozzák a kellemes, érzelmekre ható japán zenék. S bár a mű igaz, hogy hollywoodi produkció, de az angol szövegben sok-sok japán kifejezést, monológot is elrejtettek. Betekintést nyerhetünk a „Virágok és fűzfák világába”, egy kultúrába, mely 300 éves hagyományokra, múltra tekint vissza.

Az Egy gésa emlékiratai mozifilm, azonban botrányoktól sem volt mentes. Mivel a film hollywoodi produkció, így a kedves amerikai rendezők, statiszták, nem igazán vették figyelembe azt, hogyha a japán kultúrát szeretnék bemutatni, akkor lehet, hogy nem kínai ill. koreai származású, hanem igazi japán színészekkel kellett volna elkészíteniük a filmet - ez főleg a főszereplőre vonatkozik, akit Ziyi Zhang alakít. Most ebből adódóan természetes, hogy mind Japánban, mind Kínában a közönség felháborodását váltotta ki a film. Japánban a feszültséget az keltette, hogy a szereplőket kínaiak, illetve koreaiak alakították. A kínai ill. koreai közönség, pedig azon háborodott fel, hogy színészeik gésákat (az ő kultúrájukban náluk kurtizánoknak felelnek meg) alakítanak, ami a társadalmukban nagy visszhangot keltett... Mindettől a figyelmetlen, s kellemetlen dologtól eltekintve a film maga szépen meg lett alkotva, csak nem olyan formában, mint kellett volna. Emellett híres japán színész a filmben: Ken Watanabe (Az utolsó szamuráj egyik főszereplője volt), Koji Yakusho, Youki Kudoh, Kaori Momoi.

Összegzésképp a filmnek meg vannak a maga előnyei és hátul ütői. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, a látvány, az efektek mind lenyűgöztek, a megjelenítés nagyon profi munkát tükröz. Bár a film a könyvet nagyon vonalakban követi, azonban vannak kisebb-nagyobb eltérések. Aki a filmet szeretné megtekinteni, annak csak azt tudom ajánlani, hogy ha még nem olvasta a könyvet, akkor először olvassa el, s csak utána nézze meg a filmet, mivel lehetnek benne olyan részek, melyek a filmben értelmetlennek, homályosnak hatnak, így aki nem ismeri a történetet, az lehet hogy majd nem fog érteni bizonyos részeket. A könyv után, nekem nagy élményt nyújtott a film, a zsebkendőket se sajnáltam használni. Maradandó emlék lesz számomra, mivel a karaktereket a könyv alapján hűen vissza tudták adni a rendezők. Annyi biztos, a könyvet többszöri olvasás után is alig tudtam letenni, s szerintem a filmre is hasonló sors vár.

Szeged, 2006.április 16.